Szobaleválasztás gyorsan
Az előnytelen alapterületű lakóhelyiségek többnyire sok gondot okoznak a tulajdonosuknak. Egy részük leválasztható lenne, ám a kőművesmunkával járó felfordulást nem szívesen vállalja senki. Válaszfalat azonban a hagyományos falazásnál egyszerűbben és főleg gyorsabban fel lehet húzni, ha gipszkartont használunk.
Az ilyen szárazépítésű falakhoz csak fa, vagy fémlemez idomokból összeállított váz szükséges, amire már felerősíthetjük a gipszkarton lapokból álló burkolatot. Az ajtó sem akadály, csak ez esetben a leendő válaszfalhoz szilárdabb tartóváz szükséges. A barkácsolók feltehetően vázanyagként a könnyen beszerezhető fenyőfát választják. A helyiség megosztásához szükséges faváz, valamint a burkolás lényegesebb fogásait fotókkal illusztrálva mutatjuk be.
Első lépésként a fal, pontosabban a faváz helyét mérjük ki és jelöljük be a menynyezeten és a két oldalfalon. E célra vágjunk le egy staflidarabot, és merőleges éle mellett ceruzával jelöljük be a váz pontos helyét. A padlón a felső vonalakra erősített függőónnal tűzzük ki az alsó összekötő léc helyét, és jelöljük is meg. Így a válaszfal majd biztosan függőleges lesz. Az ajtó helyét, azaz a vaktokjának a helyét is ennek megfelelően jelöljük ki. A vázhoz egységesen 50x70 mm-es, egyenes élű, gyalult fenyőfa staflikat válasszunk. Ha a függőleges tartóoszlopokhoz nem tudunk elég hosszú anyagot beszerezni, akkor legalább 100 mm hosszon egymásba eresztetten toldjuk meg a vázelemeket. Közben arra ügyeljünk, hogy csak kevés hulladék keletkezzen.
Előbb a két oldalfalra fogassuk fel a szélső tartóelemeket műanyag dübeles facsavarokkal, majd a menynyezeti hevederlécet is rögzítsük a helyére. Az ajtó vakkeretét két oldalról tartó függőleges vázlécek helyét nagyon pontosan, függőónt használva jelöljük ki. A padlóra is csavarozzuk rá a két oldalsó tartólécet, ám hosszukat úgy válasszuk meg, hogy az ajtó tokját tartó függőleges léceket a padlóra erősített vázelemek bütüihez tudjuk csavarozni. A függőleges összekötőlécet felül egymásba eresztett kötéssel kapcsoljuk a vízszintes mennyezeti hevederlécbe, a padló szintjén pedig a padlón levő léc bütüjéhez fogassuk hozzá.
Következhet a közbenső összekötőlécek beerősítése. Ezek egymástól olyan távolságra legyenek, hogy legalább felezzék a gipszkarton tábla szélességét, illetve az ajtónyílást határoló lécek közötti távolságot felezzék meg. E léceket szabjuk pontosan megfelelő hosszúságúra, és oldalról ferdén behajtott hosszú facsavarokkal fogassuk a hevederlécekre. Az összekötőlécek közé további hevederléceket is be kell építenünk, amelyeknek a gipszkarton táblák magasságában folyamatosan kell futniuk, viszont a közbensőket - a könnyebb beerősítés érdekében - kissé el is tolhatunk egy lécvastagságnyival. A közbenső hevedereket a hossztartók oldala felől behajtott facsavarokkal, vagy csavart szegeket használva rögzítsük. A fal melletti hossztartókhoz azonban alulról és felülről ferdén behajtott facsavarokkal rögzítsünk minden hevederlécet szilárdan, hogy a rögzítésük kellően szilárd legyen. Ezt követően csavarozzuk helyére az ajtó tokjának vakkeretét. Ha ez szélesebb, mint maga a faváz, akkor a hosszfelező vonalában középre tájolva szereljük fel.
Ha már a fal vázát szilárdan összeerősítettük, hozzáfoghatunk a gipszkarton borítás felrakásához. A táblák méretét azonban úgy válasszuk meg, hogy toldani csak a mennyezet közelében kelljen, és minél kevesebb leeső hulladék keletkezzen. Ha ezt már előre kiokoskodtuk, akkor szinte csak az ajtónyílást kell az oldalfal mellé állított táblából kijelölnünk, a felesleges rész kivágása után már csavarozhatjuk is helyére, a vakolatot is helyettesítő burkolati elemet.
A felesleges részek levágásakor éles marokkéssel egyenes léc éle mellett vágjuk be mélyen a gipszkartont, amely ezt követően könnyen letörhető. A kellő méretre munkált élt léc oldalára feszített durva csiszolópapírral, de csak az élek felől ható, rányomás nélküli mozdulatokkal alakíthatjuk ki. A táblát egymástól 20-25 cm távolságban behajtott galván bevonatú 4x40 mm-es, speciális gipszkarton csavarokkal fogassuk a vázra. A nem galván bevonatú csavarok ugyanis rozsdásodhatnak, és a rozsdafoltok átüthetnek még a toldásokat eltüntető glettelésen is. A csavaroknak egyébként nem kell előfúrnunk, fejük pedig 1 mm-el a gipszkarton felülete alá kerüljön. A toldott gipszkarton darabok széle mindig a vázelemek középvonalába essen, a csavarokat pedig a lapok szélétől kb. 20 mm-re hajtsuk be. A csavarozó munkát jelentősen megkönnyíti a nyomatékhatárolóval ellátott csavarbehajtó. A megfelelő nyomatékfokozatot néhány behajtási próbával határozzuk meg, s így a csavarfejek azonos mértékben süllyednek a gipszkartonba.
A fal másik oldalát is fedjük le gipszkartonnal. A fal üregeit csak akkor kell hőszigetelő anyaggal kitölteni, ha a kialakított helyiség nem lesz télen fűtve. Az új fal toldási hézagait ragasztógipsszel töltsük fel, és a még friss gipszbe nyomjunk üvegszálas erősítő szalagot, amire újból spatulyázzunk gipszet. Ezzel megakadályozzuk, hogy később a falon a toldások vonalában repedések keletkezzenek. Természetesen a gipsz az összes csavarfejet is fedje le. Száradás után az egész felületet csiszoljuk, majd gletteljük át, és a felület újbóli simára csiszolása után már csak az új falfelületeket kell átfestenünk. A falcsiszoláskor célszerű a porszívó használata is, mert ezzel a csiszoláskor keletkező finom por nagy részétől azonnal megszabadulhatunk. Az ezt követő falfestés és az esetleges ajtó beépítésével a leválasztási munkát befejezettnek tekinthetjük, s birtokba vehetjük az új helyiséget.
