Mázolási munkák lakásfelújításkor
Előkészületek
Otthonunk felújításának lényeges része a mázolt felületek felfrissítése, átvonása. Ez sem kisebb feladat, mint a falak lefestése, a munkát azonban jelentõsen megkönnyíti, hogy nem alapfeltétel a folyamatos tevékenység, részletekben is elvégezhetõ. Ez persze azzal a veszéllyel jár, hogy így meg túlságosan hosszú ideig tart, könnyû belefáradni, elodázni a nem szem elõtt levõ részek újramázolását. Aki esetleg visszaretten e nagy munkától, szakemberre is bízhatja, ám ehhez sok pénz kell, és a felfordulás talán még nagyobb lesz, mintha magunk mázolnánk. Egy szó, mint száz, a takarékos ezermesterkedõknek ezt a nagyvolumenû munkát sem érdemes másra bízniuk. Ügyes fogásokkal, néhány új vagy kevésbé új szerszámmal és jól kiválasztott festékekkel, ha nem is gyorsan, de jó minõségben magunk mögött tudhatjuk ezt a jelentõs munkát. Jutalomként pedig csak az anyagköltséget kell kifizetnünk, a munkadíjat így más kiadások fedezésére fordíthatjuk.
Állag- és felületfelmérés
Mint minden, amit gyakorta használunk, a mázolt felületek is különbözõen használódnak el. Leginkább az éleken verõdik le a festék, nagy felületeken ritkán adódik jelentõs felületi hiba, amit tapaszolással ne lehetne eltüntetni. A külsõ ablakok azonban a mázolási munkáknak neuralgikus részét képezik, különösen a régi, erõsen kiszáradt, esetenként málló felületû ablakkeretekre igaz ez. Azután vannak ajtók, amelyeken már majdnem olyan vastag a festék, mint maga a faanyag. Sõt, azt sem tudhatjuk biztosan, hogy a vastag máz alatt mi rejtõzik. A filungos, azaz táblás öreg ajtóknál gyakori a táblák elhasadása, még inkább összeszáradása miatt a hornyolás mentén való hézagosodása. Megannyi hiba és kérdõjel, amire bizony magunknak kell megfelelnünk, esetleg szakembertõl tanácsot kérni.
A jó állagfelmérés azért is fontos, hogy elõre tudjuk, mi vár ránk, és a különlegesebb megoldásokhoz milyen anyagokra, eszközökre lesz majd szükségünk, a talányosabb problémákat illetõen pedig tanácsot kérhessünk.
A felületek felmérése sem lényegtelen, mert ez határozza meg, hogy mennyi festékre, hígítóra, és egyéb szerszámra lesz majd szükségünk. Nem árt kissé alaposabban számolnunk, mert a megmaradó festék nem olcsó, és szinte biztos, hogy kárba vész. Ezért elõbb a teljes mázolandó felületet számoljuk ki egy ajtónál, ablaknál vagy ajtótoknál, de ne feledjük, hogy mindegyiknek van vastagsága, és a felületbe ezt is számoljuk bele.
Minden mázoláskor - persze festékfajtától függõen - három réteggel számoljunk. Egy alapozó, továbbá egy közbensõ és végül egy fedõmázolás ad kellõ védelmet a bevont felületeknek. A két utóbbihoz általában ún. zománcfestéket szokás használni, ezért ebbõl a teljes felület kétszeresének bevonásához elegendõ mennyiséget szerezzünk be. Az alapozó festékbõl csak egyszeri átkenésre valót vegyünk.
Sokan nem szoktak alapozni, mondván a régire csak egy réteget kell felújításként felecsetelni. Nos, ezt nem javasoljuk, mert bár a zománcfestékek elég jól fednek, a felkent réteg azonban így esetenként felhõs, azaz foltos lesz, különösen fehér szín esetén. Márpedig ez a mázolt felületek leggyakoribb színe. A festék mennyisége azonban függ a választott fajta kiadósságától is, mert bár ez kis felületek esetében nem okoz jelentõs eltérést, egy lakás kimázolásakor viszont már számottevõ eltérések mutatkoznak a különbözõ festékek tekintetében. Sokan úgy vélik, hogy egy festék kiadóssága összefügg annak a fedõképességével. Nos, ez régebben igaz volt, ám ma már a korszerû pigment anyagok használatának hála, általában nincs különösebb összefüggés e két jellemzõ adat között. Lehetõleg azt válasszuk, amely kiadósabb és a fedõképessége is jó, emellett az ára is megfelelõ.
Szükséges anyagok, kellékek mázoláshoz
Ahhoz, hogy a mázolt felületek majd a kívánságunknak megfelelõen simák legyenek, a bevonandó felületeket mázolás elõtt még többé-kevésbé tapaszolnunk is kell. A tapaszok között akad vizes diszperziós is, ám mázolt felületek felületi hibáinak az eltüntetésére többnyire a növényi olajjal módosított mûgyanta kötõanyagúak a megfelelõbbek. Van, amelyik csak vékony rétegben felsimítva alkalmazható, némelyik viszont mélyebb sérülések, felületi hibák kitöltésére is megfelelõ. Kiválasztásukkor e tulajdonságukat tartsuk szem elõtt, különben a vastagon felsimított felület berepedezhet. Mindegyik jól csiszolható, kemény felületet biztosít.
Leglényegesebb természetesen a festék. A szokásos bevonó-rendszerek általában alapozó és átvonó festékekbõl állnak, de az újabb festékek között akad jó pár, amelyet alapozóként is használhatunk. Vásárláskor azonban igyekezzünk az alapozóhoz ajánlott fedõfestéket, illetve a fedõfestékekhez ajánlott alapozót választani. (A leggyakrabban elõforduló festékeket és azok jellemzõbb adatait táblázatba foglalva közöljük, ami a különbözõ gyártói képviseleteknél kapható festékeket is tartalmazza, természetesen a teljesség igénye nélkül.)
A festékeken kívül esetenként még festéklemarókra is szükségünk lehet, sajnos a választékuk nem bõséges. A hagyományos festéklemarók illékony folyadékok, hatásukat növelhetjük, ha a párolgásukat vastag mûanyag fóliával letakarva késleltetjük. Ha ezeknél drasztikusabb hatású szerre lenne szükségünk, importból származó festéklemarókat is beszerezhetünk, amelyek a nagyon vastag, öreg zománcfesték rétegeket is hatásosan marják le a felületekrõl. Ezek egyike a Funcosil graffiti eltávolító és a pasztaszerû Alkutex, amely hosszú reakcióidejû szer, és pórusmélységig eltávolítja, lebontja a festékréteget. Pórusmélységig marja le a festéket a Moltostrip maratóanyaga is, amely vízzel hígítható por. A szerek maradványait tiszta vízzel kell lemosni a felületekrõl. A hazai festéklemarók 0,5 és 1 literes kiszerelésben, az importszerek pedig 5, ill. 1 kg-os kiszerelésben szerezhetõk be. Felhordásukhoz csak természetes szõrzetû ecseteket szabad használni.
A mázolás során a festékeket hígítani is kell. E mûvelethez azonban csak olyan hígítót használjunk, amelyet a festék használati utasításában megadtak, mert mást használva esetleg "módosíthatjuk" a festék viselkedését, pl. nem szárad, vagy nehezen kezelhetõvé válik. Ezt ne kockáztassuk meg, és mivel a hígítót használjuk majd az ecsetek kimosására is, ezért többet vegyünk belõle.
A felület elõkészítéséhez, javításához a tapaszon kívül csiszolópapírra is feltétlenül szükségünk lesz, mégpedig közepes, 100-as és finom, 150-180-as szemcsézetûre. Számoljunk azzal is, hogy a csiszológépek használata nagyon elõnyös, ezért adott esetben ezekhez is hasonló finomságú csiszolóanyagokat vásároljunk.
A mázoláshoz érdemes még könnyen eltávolítható ragszalagot és takarófóliákat is beszereznünk, mert ezzel a festési munkák utáni takarítást tehetjük könnyebbé. A túlkenéseket és a lecsöppenõ festékfoltokat ezzel könnyû kivédeni, és kevesebbe kerülnek, mint a pengés festékkaparó.
Mázoló szerszámok
Van, aki egy jó ecsettel és egy bödön festékkel is remek munkát tud végezni, más meg öt-hat spéci ecsettel és számos segédeszközzel is alig boldogul. Az tény, hogy rengeteg hasznosnak vélhetõ eszközzel könnyíthetjük meg ezt a számunkra szokatlan munkát, de egyáltalán nem biztos, hogy azok számunkra is könnyebbséget jelentenek. A csicsás és ötletes szerkentyûk csak másoknál mûködnek megfelelõen, legalábbis Murphy törvénykönyve szerint.
Nem érdemes tehát mindenféle trükkös dolgot beszereznünk, csak azt vegyük meg, amire feltétlenül szükségünk van, vagy már kipróbáltuk, és most jött el megvásárlásának az ideje.
Elõször is azt kell eldöntenünk, hogy csak ecsettel, vagy hengerrel is kívánunk dolgozni. Ugyanis ez utóbbi kiváltja a különféle méretû ecseteket, s akkor csak oszlató ecsetre lesz majd szükségünk. Ecseteléshez viszont kell egy széles terítõecset, a kisebb felületek kikenéséhez egy keskeny ecset és oszlatóként egy széles és finomszõrû ecsetet is nagyon elõnyösen használhatunk.
Ha viszont korszerûbben, de fõleg gyorsabban szeretnénk haladni, akkor a festék egyenletes felterítéséhez különféle méretû mázolóhengereket célszerû használnunk. Ezek között van olyan kivitelû is, amely kimondottan az ablakok mázolására való. A festéket közvetlenül a festékes dobozból is kimártogathatjuk az ecsetekkel, ám a dobozt fárasztóbb kézben tartani, mint egy nyeles festékes edényt.
Mivel a mázolási munka feltehetõen több napig tart, az ecsetek tárolására szükséges a nyélfogó betétes tárolóedény is, bár e célra megfelel egy vízzel töltött befõttes üveg is.
Akinek meg kényes a bõre, mázoláskor viseljen munkakesztyût, mert a kézre cseppenõ festéket hígítóval lehet csak eltávolítani, és ez száríthatja, irritálhatja bõrünket. Ne feledkezzünk el a tapaszolásról sem, ehhez ugyanis egy jó acélspatulya, a feleslegének a lecsiszolásához pedig egy csiszolófa, vagy más csiszolóanyag-befogó kell. Fárasztó munkától kíméljük meg magunkat, ha a csiszoláshoz gépeket is használunk, mégpedig a nagyobb felületekhez excentrikus-, a keskenyebb és nehezebben hozzáférhetõ helyeknél pedig deltacsiszolót.
Arról is gondoskodjunk, hogy a nagyobb darabokat lefektethessük, mert így azokon könnyebben dolgozhatunk, és a felkent festék is jobban elsimul rajtuk. Jó lenne egy festõbak pár, ám helyette alkalmanként megteszi két konyhai szék, vagy a mûanyag fóliával letakart konyhaasztal is.
A lemázolt ajtók, ablakok száradásához pedig alkalmilag teremtsünk olyan szabad területet, ahová e nagy darabokat egy-egy napra egymás elé állítva felállíthatjuk. Amennyiben a munkahely, a szerszámok és anyagok, egyéb kellékek megvannak, nyugodtan munkához láthatunk.
A felületek előkészítése
Mázolni akkor szokás, ha a régi bevonat már elég viseltes, nagyon elszínezõdött, esetleg több helyen többé-kevésbé sérült. Azt pedig, hogy ez hány év alatt következik be, arra csak megközelítõ adatok vannak. Egy gondos mázolásnak legalább öt évig bírnia kell a strapát, ám a többnyire fehér felületek sárgulása már akár két éven belül is jelentkezhet, és öt év múltán már olyannyira krémsárga, hogy nem is emlékeztet a hajdan volt hófehér színére. Ez számos tényezõtõl függ, pl. dohányoznak-e a lakásban, milyen festéket kentek az ajtókra, ablakokra, és az sem mellékes, hogy mennyire napfényesek, világosak a helyiségek. Egyes festékfajtáknál ugyanis a fény hiánya okozhat jelentõs elsárgulást az évek múltán. Az ilyen felületeknél fokozott jelentõsége van a felület-elõkészítésnek.
Ez nagyon lényeges fázisa a munkánknak, mert bár a mondás azt tartja, hogy a festék ápol, és eltakar, a durva felületet nem változtatja simává, azt nekünk kell megtennünk. A mázolandó felületeket ezért elõbb mindig jól le kell csiszolni. A mázolt felületek ugyan ritkán egyenetlenek, viszont gyakran adódnak rajta enyhén megfolyt festékrészek, ütések okozta kagylós kitörések, mély karcok és más hasonló jellegû sérülések. Ezeket vastag festékréteggel eltüntetni hiábavaló kísérlet. A sekély mélységû karcokat esetleg csiszolással is eltüntethetjük, de eredményesebb, ha ezeket is tapaszolással szüntetjük meg.
A csiszolás azért is lényeges, mert így vékony réteget koptatunk le az elõzõleg felkentbõl, ezzel kitoljuk a festék teljes lemarásának esedékes idejét. Ha a felületi sérülések mélyebbek, akkor ezeket elõbb durva csiszolópapírral alaposan borzoljuk fel, így jó tapadást biztosítunk a tapasz számára, majd a mélyedésekbe spatulyával kenjünk késtapaszt.
Szinte nincs olyan ajtó, ablak, vagy beépített szekrény, amely nem igényelné a tapaszolást. A mély sérüléseket ne akarjuk egy rétegben kikenni tapasszal, mert vagy be fog repedezni a felület, vagy a megkötött anyag térfogata jelentõsen csökken, amit csak újbóli tapaszolással tudunk eltüntetni. Ez bizony sziszifuszi munka, de éppen úgy hozzátartozik a mázoláshoz, mint ruhához a gomb.
A lakások ablakai közül különösen igénybe vett részek a külsõ ablakszárnyak és a tokok külsõ felülete. A Nap égeti, az esõ áztatja, a hó és fagy sem kíméli. A legtöbbjükön ez meg is látszik, anyaguk összeszáradt, szikkadt, pereg róluk a festék. Különösen az alsó részük megy gyorsabban tönkre. Az ilyen ablakról legjobb lemaratni a festéket, és a felület gondos átcsiszolása után alaposan itassuk be lenolajkencével. A faanyagba addig "töltsünk" kencét, amíg beszívja a folyadékot. Különösen a bütüket itassuk át, mert e részek az állagromlás gócai. A kencét hagyjuk megszáradni, majd újabb csiszolása után alaposan tapaszoljuk simára a felületeit. Az üvegezés gittelését is ellenõrizzük, a hiányokat pótoljuk. Ha a gitt réteg mindenhol repedezett, célszerûbb, ha kivéssük, és helyébe vízálló szilikongumis tömítõmaszszát nyomunk. Ha az eresztékeinél már korhad a fa, akkor elõbb ezeket a részeket tisztítsuk meg a porló részektõl, majd ragasztópisztolyból nyomjunk a résekbe, repedésekbe, hibákba bõségesen ragasztóanyagot, amit tapaszként még melegen simítsunk el, majd megszilárdulása után csiszoljuk simára. A ragasztó gyorsan köt, mivel melegen képlékeny, jól a résekbe nyomható. Rugalmas, de szilárd kötése mellett a felületi hiányok pótlására is alkalmas. A csiszolásra nem túl alkalmas, ezért durva csiszolóanyaggal, kis nyomás mellett munkáljuk le a feleslegét. A lenolajkencés beitatás most is szükséges. Alapozás és fedõmázolás után alig vehetõ észre az így kijavított rész. Festékként a külsõ ablakokhoz olyan jöhet számításba, amely erõs kültéri igénybevételnek is ellenáll. Ezt azonban csak a külsõ ablakoknál és esetleg a bejárati ajtóknál vegyük igénybe, mert az ilyen festéket felesleges beltérben is használni.
Kevésbé rossz állapotú külsõ ablakoknál inkább csak a vízvetõ léc felületérõl pereg a festék. E helyekrõl akár kaparóvassal is eltávolíthatjuk az elöregedett réteget, utána jöhet a csiszolás, kencés beeresztés, majd a keret teljes átmázolása. A hasonló állagú ablaktoknál ugyanígy járjunk el, a mázoláshoz természetesen kültéri igénybevételnek ellenálló festékkel mázoljuk be. Választhatunk azonban olyan megoldást is, hogy a régi mázolást teljesen eltávolítjuk a keretrõl, és helyette olyan sûrû állagú fakonzerváló szerrel kezeljük le a felületét, amely hosszú évekre garantáltan ellenállóvá teszi a kültéri behatásokkal szemben.
A következõ fárasztó és ráadásul nagyon piszkos munka a csiszolás. Elsõnek minden olyan fém szerelvényt, amit lehet, és ami gátolná a munkát, szereljünk le. Ezt követõen a tapaszolt részek felületét csiszoljuk le, majd a mázolt felületek teljes egészét koptassuk simára. A tapaszolt részekhez közepes szemcsenagyságú csiszolópapírt, a teljes átcsiszoláshoz pedig finom csiszolóanyagot használjunk. A lemunkálást mindig könnyû nyomás mellett végezzük, a csiszolóanyagot feszítsük csiszolófára, vagy más befogótömbre. Ha erõsen a felületre nyomjuk, a festékpor hamar eltömi a szemcséket, a papírt meg dobhatjuk a szemétbe. Ez gazdaságtalan és sokba is kerül, hiszen egy A/4-es nagyságú darab kb. 50 forintba kerül. A kis nyomással végzett csiszoláskor a szemcsék közül gyakran üssük ki a festékport, a makacsabbját meg gyökérkefével távolítsuk el. Csiszolás közben azonban a szemcsék is kihullanak, a papír fokozatosan "elkopik", és ha már nem dolgozik hatásosan, cseréljük ki. Kézi csiszoláskor általában hosszában, majd keresztbe, és ezt követõen újból hosszába koptassuk a festett felületeket. A lekoptatott port pedig gyakran porszívózzuk fel, különben észrevétlenül mindenhová lerakodik.
A gépi csiszolás hatékonyabb, kevésbé fárasztó, viszont zajosabb a kézi csiszolásnál. Ha a gépre nem csatlakoztatható közvetlenül porszívó, a lecsiszolt festékpor nagyját a porszívó csonkjával a csiszolótalp mellõl, munka közben igyekezzünk azonnal elszívni. A leghatásosabb e célra az excentrikus csiszológép, a kis és nehezen hozzáférhetõ felületekhez pedig a deltacsiszoló, vagy deltafeltéttel kiegészített rezgõcsiszoló nagyon elõnyös. A hagyományos rezgõcsiszoló is megfelelõ e munkához, de kissé szaporátlan. Esetenként pedig sárgaréz huzalkefés korongot is használhatunk, ez fõként az idomos szélû, táblabetétes ajtóknál lehet célravezetõ, ahol nehéz a felületeket kézzel kicsiszolnunk.
