Mázolási munkák lakásfelújításkor 2
Bizonyos esetekben, ha a régi festékrétegek már elviselhetetlenül vastagok, páncéljuk repedezett, és a felület nagyon ragyás, jobb ha teljesen eltávolítjuk. Erre két módunk is van, a vegyszeres- és a hõráhatásos festékeltávolítás. Mindkettõ kellemetlen szagokkal jár, ezért csak jól szellõzött helyiségben szabad végezni. A vegyszeres kezelésnél a szer maróhatása bontja le a festéket, közben egészségre ártalmas, kellemetlen szagú gázok is keletkezhetnek. A felmaródott festéket spatulyával, nyeles kaparóvassal távolítsuk el, és egy kartondobozba gyûjtsük össze. A marószert lehetõleg vízszintes helyzetben kenjük fel a felületre, és hagyjuk hosszabb ideig dolgozni az anyagot. A felhólyagosodott festékréteget csak ezt követõen távolítsuk el. Ha a festék nem jött le teljesen, újból kenjük be festéklemaróval. Faanyagoknál a pórusokból finom sárgaréz huzalkefével távolíthatjuk el a festékrészeket. A szer maradványait általában langyos vizes lemosással kell eltávolítani, majd kellõ száradás után következhet a csiszolás, tapaszolás, újabb csiszolás, majd felkenhetjük rá a friss festékrétegeket.
A festékeltávolítás másik módja a rétegek leégetése. Ehhez használhatunk benzinlámpát, PB-gázpisztolyt, vagy hõlégfúvó pisztolyt. A festékrétegek ilyenkor a nagy hõ hatására fellágyulnak, így a felületrõl könnyen letolhatók. A mûvelet kétkezes; balkezünkben a hevítõ-szerszámot irányítsuk, míg a jobb kezünkbe fogott spatulyával a fellágyult festékréteget toljuk le a felületrõl. Nagyon kell vigyázni, mert munka közben könnyen megégethetjük magunkat, ha a spatulyával közvetlenül a hevített részre tévedünk. Ez ráadásul helytelen is, mert a felhevített festékhártya itt még ragacsos, könnyen a szerszámra tapad, míg néhány centivel mögötte már szinte levelesen, összefüggõbben választható le a felületrõl. A fílungos ajtók pereménél jobb, ha nyeles kaparóvasat használunk, a hõlégsugarat azonban most is a szerszám elõtti részekre irányítsuk. Az ilyen festékeltávolítás esetén is hatásos a huzalkefélés, de közvetlenül elõtte megint hevítsük fel a munkadarab felületét, hogy az apró festékfoltok most is kellõen fellágyuljanak. Az ajtók és ablakok pántjairól azonban minden esetben teljesen távolítsuk el a régi festéket, mert e szerelvényekre mindig több festék jut a kelleténél, és ettõl jobb a pántszárakat minden mázolásnál megszabadítani, hogy elfordulásukkor ne sértsék fel a frissen mázolt réteget.
Az új festék felkenésének trükkjei
Végsõ soron a mázolási munkának ez a látványos része, sokan szinte csak ezt értik mázolás alatt. A régi felületeket csak tessék-lássék módon felborzolják, majd felkenik rá az új festékrétegeket. Az ilyen mázolás azonban magán viseli az elõzõ sérülések nyomait, ezt még a vastagon felhordott bevonóanyag sem képes eltüntetni, ráadásul a kelleténél sokkal több festéket igényel. Némelyek gyakran még az alapozó festést is elmismásolják, és csodálkoznak, hogy felhõsen foltos lesz a felület. Hogyne lenne, hiszen az alapozófesték az, ami nagy fedõképességû, egyben jó alapot biztosít a következõ két átvonóréteg számára. Alapozni tehát mindenképpen kell, mégpedig lehetõleg a zárcímerektõl és egyéb szerelvényektõl megszabadított felületeken, az alapozót egyenletesen és vékonyan felhordva. Ezt ecsetelve is felhordhatjuk, de már most ügyeljünk arra, hogy a felület ne legyen csíkos, ezért a felterített festéket egyenletesen dolgozzuk el. Az ecsettel elõbb hosszában kenjük fel a festéket, majd keresztirányú ecsethúzásokkal tegyük egyenletesebbé a réteget. Végül lágy ecsetkezeléssel hosszában újból simítsuk el a felületet.
Az alapozást rövidszõrû festõhengerrel is elvégezhetjük, mégpedig gyorsan, hiszen ez szélesebb, mint az ecset, s mozgatni is könnyû. A festõhengert egy hozzávaló festékes tálcában tölthetjük fel festékkel, majd ennek emelt részén nyomhatjuk ki belõle a felesleget. A hengert oda-vissza kell mozgatnunk, ám a hengerrel kialakított réteg vastagsága egyenletesebb az ecseteltnél.
Amint az alapozás megszáradt, a felület csiszolással történõ finom felborzolása után a következhet az elsõ átvonó réteg felkenése. Ehhez már finomabb szõrû lakkecsetet használjunk, amelynek szélességét mindig a festendõ felület nagysága, illetve szélessége alapján válasszunk meg. A széles ecsettel is lehet keskeny felületeket mázolni, de így az ecset szõrzetének csak egy részét, és nem teljes szélességét használjuk ki, ráadásul a széles ecset kezelése a szûk helyeken még nehézségeket is okoz. Nagyobb terjedelmû daraboknál elõbb mindig az éleket mázoljuk le, majd a nagyobb felületek bevonásával folytassuk a munkát. Egyszerre csak az egyik oldalt mázoljuk le, mert így könnyebb az ajtók, ablakok mozgatása. Ha pedig már teljesen megszáradt rajtuk az új máz, óvatosan megfordítva másik oldalukat is munkába vehetjük. Ne feledjük, mázolóbak híján csak így vehetjük elejét a felületi hibáknak. A kisebb ablakkereteknél ugyan négy nagyobb szeg beütésével elkerülhetjük a mázolt felület "felfekvését", de a mozgatásuk ennek ellenére nehézkes, ha teljesen lemázoljuk az egész keretet. A nagyobb ajtóknál ez szóba sem jöhet, ezek ugyanis túl nehezek a csak kis felületen történõ megfogásukhoz és emelgetésükhöz.
A nagyobb felületeket ugyanúgy kenjük be, mint alapozásnál. A festéket dolgozzuk el egyenletesen, majd oszlatóecsetet használva simítsuk el a felületet. A sarkokon vigyázzunk, mert e részek, mint festéklehúzók mûködnek, és az ecsetrõl lehúzott festék könnyen megfolyik. Az ilyen kis festéktócsákat ecsetünkkel azonnal itassuk fel. Az éleken is kialakulhatnak ilyen kellemetlenségek, ha széles ecsettel dolgozunk, és kissé féloldalasan vezetjük a szõrzetet. A festéktöbbletet azonnal terítsük el, lágy húzásokkal oszlatóecsetet használva simítsuk el, vagy itassuk fel az ecsettel. Kevésbé alakulnak ki ilyen esetek, ha az ecset szõrzetébõl - festékbe mártása után - a dobozon keresztbe feszített lehúzóhuzalt használva eltávolítjuk a festékfelesleget. Az ilyen ecset ritkábban csepeg, mint a túltöltött, könynyebb vele dolgozni, vékonyabban teríti fel a festéket, ami gazdaságos is, és ez sem utolsó szempont.
Az elsõ átvonóréteg teljes száradását követõen ugyanígy, gondosan felecsetelve, az ecsetnyomokat eloszlatva kenjük fel a második fedõréteget. Ne feledjük, a festéket mindig vékonyan - de ne éppen csak "benedvesítve" a felületet - terítsük fel, mert akkor nem fog kisimulni. A legtöbb festék ugyanis ma már tixotróp, azaz önterülõ, s ha vízszintes felületre kenjük fel, kis idõ elteltével eltûnnek felületérõl a finom szõrzet okozta nyomok. A durva szõrzet nyomai azonban csak lágyabbá válnak, de láthatók maradnak. Itt kell megemlíteni, hogy ez nem csak az ecsettõl, hanem a festék sûrûségétõl is függ.
A kellõen hígított festékkel könynyebb dolgozni, mint a sûrûvel, aminek az önterülése is romlik. Igaz, jobban fed, viszont nehezíti a munkát. Ezen még a vízszintes helyzetû felület sem sokat segít. A frissen bontott festékes dobozok tartalmát ritkán kell hígítani, viszont ha nem zárjuk le, a hígító gyorsan párolog belõle, s ezt idõvel pótolnunk kell. Hogy mikor? Nos, erre az ecset egyre fokozottabb festékbe ragadása figyelmeztet bennünket. Ilyenkor öntsünk kevés hígítót a festékhez, alaposan keverjük fel, majd némi szünet után a mûveletet ismételjük meg. Ez érvényes a mázolóedénybe töltött festékre is, hiszen ebbõl is folyamatosan párolog a hígító. A mázolást csak ezt követõen folytassuk, és akkor elkerülhetjük a nem kellõen elkevert festék okozta felhõsödést, azaz a megfelelõ felületi fedést.
Van egy másik probléma is, nevezetesen az elmozdíthatatlan, függõleges felületek mázolása. Ecsettel nehéz jól, és fõként simán eldolgozni a festéket a tokokon és egyéb falra szerelt keretrészen. Az egyenletes réteg nagyon fontos, az ecsetnyom-mentes felület pedig nehezen elérhetõ, a fejünk feletti részekrõl már nem is beszélve. Még a nyakunkba is csepeghet ecsetünkrõl a festék. Itt azután valódi fõszerephez jut a finomszõrû oszlatóecset, nélküle ugyanis nem lesz sima a festék felülete.
Aki pedig az ilyen felületeken egyszer már jó eredményt ért el, az a nagyobb ajtók és ablakszárnyak leemelésével sem bajlódik legközelebb. Megpróbálja úgymond "pánton" lemázolni a terjedelmesebb darabokat. Ez persze nem lesz soha tökéletes, viszont nem kell a nehézkes darabok leemelésével, elhelyezésével bajlódni. Ha ez nagyon lényeges szempont, pl. egy kis lakásban, ahol a leemelt ajtókat, ablakokat nehéz elhelyezni, a vízszintes mázoláshoz pedig helyet biztosítani, akkor jó vagy sem, ezt kell tennünk. Viszont nem árt, ha a festék felterítéséhez korszerûbb eszközt választunk, a lakkozóhengert.
Ez hasonló a falfestéshez használatos teddy-hengerhez, csak kisebb méretû, és igen rövidszálú anyagból, vagy szivacsból készült a huzata, illetve maga az egész henger. Könnyû kis szerszám, ugyanúgy kell kezelni, mint a falfestõ-hengert. Mivel azonban vékony rétegben teríti fel a festéket, a henger anyagából adódóan nem lesz sima a réteg felülete, kisimulni csak akkor fog, ha a szokásosnál egy kicsit hígabb festéket használunk.
Ideálisan anyagtakarékos szerszám, amivel könnyen és gyorsan lehet dolgozni, hiszen csak ide-oda kell tologatnunk. Vízszintes felületen szinte verhetetlen a teljesítmény és a festék egyenletességének a tekintetében, sõt kellõ gyakorlat után a hengerrel mázolt felület simasága is kifogástalan lehet. A festék felterítésében kiváló segítõtárs. Segítségével egyszerre mázolhatjuk le az ajtóknak az aljazott élét, sõt a kis szintkülönbségû részeket is egy oda-vissza húzással festhetjük be, hiszen a henger szivacs anyaga különféle szintkülönbségû, esetleg idomos felületek lefestését is lehetõvé teszi.
Olyasmire is képes, amire az ecset nem; nevezetesen, hogy pl. a pánton mázolt ajtók élét és a tok ezzel szemközti felületét egyszerre festhetjük be a hengerrel. A tokok lemázolásánál pedig sokkal ideálisabban használható, mint a hagyományos ecset, különös tekintettel a fejünk felett végzendõ fázisokra. A felületi bemarásokba is könnyû belenyomni, és ilyenkor a tengelyére merõleges irányba húzva, közben ide-oda hengergetve is egyenletesen hordja fel a festéket. Általában mindig csak annyi festéket nyom fel a felületre, amennyire a hengert nyomjuk. Nemcsak a palástja dolgozik, a homloklapját is munkára foghatjuk. Gyorsan pörgetni nem célszerû, mert finoman, de spriccelni fog. Alapozáson kívül fedõfestéshez is jól használhatjuk, de a felületeket ilyenkor oszlatóecsetet használva kell teljesen elsimítanunk. Különbözõ színû felületek egyidejû lemázolására is alkalmas, mert a hengerek palástélével pontosan lehet egyenes határvonalú felületet kialakítani, túlhúzás ellen pedig az oldalsó vezetõlappal ellátott - egyébként ablakmázolásra használható - változata, léccel megvezetve erre is kiválóan alkalmas.
A festékek színkeverése
Általában az otthoni mázoláshoz fehér festéket használunk, ám idõnként ettõl eltérõ színû festékekre is szükségünk lehet. A házi színkeverés azonban buktatókat is rejt, kudarcot is vallhatunk vele. A halvány pasztellárnyalatok alapja a fehér festék, amibe azonos márkájú, de más színû festéket keverve érhetjük el a kívánt színt. Az eredményt viszont egy kis tégelyben kikevert festékkel, annak száradása után tudjuk csak ellenõrizni. Ha csak egy színezéket adó festéket használunk, csak a szín erõsségével lehet gondunk, viszont kétszínû festéket alkalmazva már a várttól eltérõ is lehet az eredmény, hiszen a színes festékek sem mindig alapszínûek, egymással keverve néha igen furcsa színt alkotnak. Legjobb tehát, ha csak egy színezékkel kísérletezünk, vagy keresünk egy olyan céget, amelyik vállalja a színes festék géppel történõ kikeverését. Amennyiben mégis magunk vállalkozunk a színkeverésre, színezõpasztát ne használjunk, csak festéket keverjünk festékhez, a már kikísérletezett arányban. A színezõpasztákat ugyanis nehéz tökéletesen bekeverni a festékekbe. Két különbözõ színû festéket is csak tartós keverés után lehet elegyíteni, és hosszabb pihentetés után újból alaposan össze kell kevernünk ahhoz, hogy a festett felület ne legyen foltos. Sõt, felkenésük elõtt is ajánlatos gyakran felkevernünk.
A kevert színû festék mennyiségével is bajba kerülhetünk, mert a most már egyedi színû festékbõl a munka vége felé kifogyni bizony nagyon kínos. Újbóli kikeverésére nem sok reményünk lehet, még a keverési arányok ismeretében sem. Ha pedig sok lett a bekevert festék, azt már nehéz elhasználnunk, ezért az többnyire kárba vész. Ha tehát tehetjük, csak gyári színeket használjunk, mert azok "csereszabatosak", vagy színkeverõgéppel beállítottakkal dolgozzunk, mert azok ismét elõállíthatók.
Ecsetek, hengerek konzerválása, kimosása
Mint azt mindenki tudja, egy alapos lakásmázoláson nem lehet egy nap alatt túl lenni. A festõszerszámok éjszaka velünk együtt pihennek, kellõ tárolás híján reggelre megszárad rajtuk a festék. Az ecseteket ezért egy nagyobb, vízzel telt edénybe kell függesztve lógatni. Ám a szõrzetüket csak addig érje víz, amíg festékesek, illetve attól kissé feljebb, különben nyakban kilazulhat a ragasztásuk. Másnap azután jól csapjuk ki belõlük a vizet, és miután néhány húzással teljesen megszabadítottuk mindegyikõjüket a nedvességtõl, azonnal dolgozhatunk is velük. A munka végeztével pedig elõbb hígítóval mossuk ki alaposan a szõrszálaik közül a festék maradékát, majd szappanos vízben is mossuk ki többször a szõrzetüket. Ezt követõen kiszárítva, alufóliába csomagolva õrizzük meg a sörték épségét a következõ mázolási munkáig.
A festõhengereknél is hasonló a helyzet, mármint éjszakai tárolásukat illetõen, csak ezeket a nyélrõl lehúzva ajánlatos vízbe tenni. A tengelyhüvelyt azonban elõtte dugaszoljuk egy fapálcával, mert a hüvelybe jutó vizet másnap nehéz teljesen eltávolítani. A pálcával egyben a víz alá is kényszeríthetjük a könnyû hengert, így biztosan nem szárad meg rajta a festék. Arra viszont vigyázzunk, hogy a víz teljesen elfedje a hengert, mert a rászáradt festékszemcsék felületi hibák elõidézõi lehetnek. Végsõ kimosásakor a festék hígítójával, a festékezõ tálban hengergetve, nyomjuk ki pórusaiból a feloldott festéket, és ezt többször egymás után, friss hígítót használva ismételjük meg, amíg teljesen tiszta nem lesz. Közben természetesen a festékezõ tálat is mossuk tisztára. A mázolás közben rászáradt festéket pedig a végén, festéklemaróval távolíthatjuk el, ami még így frissiben igen könnyû feladat, hiszen a mûanyagtálra nem tapad jól egyik festék sem. A készletet csak teljesen letisztítva tegyük vissza a szerszámospolcra.
