Padlóburkolás lépésről-lépésre
A kerámialapokkal burkolt padló köztudottan könnyen tisztítható, és jól felrakva teljesen vízzáró réteget alkot. Kedvelt burkolata konyháknak, fürdő- és előszobáknak. Bár a kerámialapok hosszú életűek, mégsem tartanak örökké.
Ha felületük már erősen megkopott, szélük töredezett, a lapokat érdemes felszedni, majd helyükbe új, korszerűbb és főként szebb lapokból kialakítható burkolatot készítenünk. A régi padlóra is leragaszthatjuk, ám akkor számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy a padló szintje kb. 10 mm-rel magasabb lesz. Amennyiben ez problémát okoz, a régi burkolatot mindenképpen fel kell szednünk. Ehhez kalapács és falvéső kell. Többnyire csak az első burkolólap kivésése okoz komolyabb problémát, a többit már a lapok alá feszített falvésővel könnyen eltávolíthatjuk. Az új burkolatot magunk is lerakhatjuk, ha a megfelelő anyagokat beszerezzük, és néhány alapszabályt betartunk. Segítségül most képsorunkon mutatjuk be a lapok lerakásának fázisait.
Először is számítsuk ki a helyiség alapterületét, és az ahhoz szükséges lapok mennyiségét. Négyzethálós papíron nem árt vázlatot is készítenünk, különösen akkor, ha nem négyzetes lapokat használunk. A fugaközök 3-5 mm-esek lehetnek, de a burkolólapokhoz igazodva határozzuk meg a szélességét. A szélesebb főként egyszínű, minta nélküli lapokból készült burkolatokon mutat jól. A mintás, kis méretű lapokból kialakított, vagy betétlapkás padlóknál keskeny fugát szokás kialakítani. Az aljzat mindig padlókiegyenlítő réteggel fedett, és sima legyen, még akkor is, ha a felszedett burkolat helyére rakjuk le az új padlólapokat.
Az első sort próbaként rakjuk ki az aljzatra. A széleken csak ritka esetben nem kell majd az egész lapokból többet-kevesebbet levágnunk, ezért a munkához nélkülözhetetlen egy jó csempevágó készülék. Ha a beszabott lapos szélek nem kerülnek takarásba, jól láthatók, az egész lapokból álló felületet középre tájoljuk, azaz a falak mentén azonos szélességűre szabott lapokkal fogjuk közre. Így több lapot kell majd méretre vágnunk, de egy jó csempevágóval ez könnyen megy, és az egészlapos padlófelület a helyiség közepére kerül. Ilyen megoldásra lakásokban csak ritkán van szükség, általában tehát nyugodtan kezdhetjük egész lappal a sorokat.
A szárazon elhelyezett lapok osztását egyenes élű lécre másoljuk át, ezzel megkönnyíthetjük a lapok felrakását. Az aljzatra fogazott lappal terítsük fel a már előzőleg vízzel bekevert padlólap ragasztót, de csak egy-két sornyi szélességben, és az aljzatra fektetett léccel határoljuk le a szélét. A lapokat egymásután, megfelelő hézagolókeresztekkel beállítva nyomjuk alaposan a ragasztóba. Ha esetleg rosszul helyeztük le a lapot, akkor kőműveskanállal, vagy spatulával nyúljunk alá, és emeljük fel. A ragasztóréteget újból húzzuk egyenletes vastagságúra, a lapról is húzzuk le a rátapadt ragasztóanyagot, és ezután már gondosabban tegyük a helyére. A kisebb méretű, díszes saroklapokat csak a második sor helyére illesztése után nyomjuk a lapok közötti helyükre, mégpedig ügyelve az azonos fugaszélességekre.
A lapokat egyenes léc élével ellenőrizzük, a kiállókat óvatosan ököllel megütögetve süllyesszük le. A sor végén, az utolsó lap és a fal közötti távolságot mérjük le, de a fugaközzel csökkentsük a méretet. A lapokra jelöljük át ezt a távolságot, majd csempevágóval daraboljuk le a beszabott lapokat, amelyeket ezt követően már a helyükre ragaszthatunk. A vágási szélek mindig a fal felé essenek!
Az ajtótokoknál két beszabási mód között választhatunk. Egyszerűbb, ha a tokdeszka aljából annyit kifűrészelünk, amennyi a lap alácsúsztatásához szükséges, de ha ez akadályokba ütközne, pl. túl mélyen kellene befűrészelni, akkor célszerűbb, ha a lap szélét szabjuk a tokhoz igazodóra. A lapot másoljuk át egy kartonra, és azt bevágva határozzuk meg a kivágandó részt. Ezt a kontúrt másoljuk át filctollal egy kerámialapra, majd csempetörő-fogóval apránként tördeljük ki a felesleges részt. E célra egy jól megélezett nagyobb harapófogó is megfelel, csak kis fogásokat kell venni a kerámiaanyag tördelésekor.
Miután minden lapot a helyére illesztettünk, várjunk 5-8 órát türelemmel, és ezt követően már a burkolólapok közötti hézagokba simíthatjuk a megfelelő színű fugatömítő anyagot. Ezt gumilapos simítóval a legkönnyebb a kerámialapok közötti mélyedésekbe nyomni. A besimított anyag feleslegét még frissiben vizes szivaccsal töröljük le, a feltöltött fugák felületét pedig nedvesítés közben simítsuk el, mert így majd kevésbé tapadnak meg felületükön a különféle szennyező anyagok. A fal és a padló közötti hézagokat színes sziloplaszttal kitöltve tömítsük el, a tömítőanyag felületét pedig nedves ujjunk hegyével, vagy lekerekített sarkú simítólappal húzzuk simára. Végül, ha nincs küszöb az ajtó alatt, akkor a két burkolat közötti dilatációs hézagot és a két padló közötti esetleges szintkülönbséget fém záróidom felcsavarozásával hidaljuk át. A csavarokat műanyag tiplikbe kell behajtanunk, helyüket pedig a fémidomról jelöljük át a padlóra. A kész burkolaton azonban csak 24 óra múlva lehet járni, és az időlegesen kitelepített berendezést is csak ezt követően állítsuk a helyére.
(forrás: ezermester.hu)
