Laminált parketták fektetése
A kereskedõk gyakori akciós árusításainak köszönhetõen a laminált parketta gyorsan sikert aratott. Térhódításhoz természetesen e korszerû burkolóanyagok nagyon elõnyös tulajdonságai is jelentõsen hozzájárultak, hiszen köztudottan alacsony a beépítési vastagságuk, lerakásuk nem igényel különösebb szaktudást, kopásállóságuk pedig túlszárnyalja a legkeményebb parkettalakkok tartósságát is. Továbbá az sem mellékes, hogy az ilyen padlók felületi összhatása olyan egységes, hogy azt megirigyelhetné bármelyik faparkettából rakott padló. Egyszóval valóban ideális burkolóanyag, amelyet mintha kimondottan az ezermesterkedõknek találtak volna ki.
Saját kezû lerakásának azonban vannak kisebb buktatói, amelyeket fõként azok tapasztalhatnak meg igazán, akik gyanútlanul hisznek az általános fektetési szisztémának, lebecsülik a néhány szavas utalások értékét, és nagyvonalúan alábecsülik, mi több mellõzik az alapra vonatkozó követelményeknek a betartását. Az eredmény azután néhány bosszantó hiba, ami ráadásul már nem is, vagy csak külön ráfordítással javítható ki. Ezért hogy minél kevesebb hibát kövessenek el olvasóink a saját laminált parkettájuk lerakása közben, összegyûjtöttünk néhány trükköt és fogást, amelyek remélhetõen egyúttal meg is könnyítik a parkettázást.
A dolog ugye mindig a szükséges anyagok megvásárlásával kezdõdik. Esetenként - takarékossági okokból - már ilyenkor elkövethetõ egy nagy hiba, amirõl talán nem is tudunk. Nyugodtan kiindulhatunk abból a népi igazságból, hogy olcsó húsnak híg a leve, a minõségi parkettának pedig, még ha laminált is, ára van. Ha nagyon olcsó, ez feltehetõen nem véletlen, és a félszavas kereskedõi utalásokat feltétlenül érdemes komolyan venni. Még a középáras parkettáknál is elõfordulnak kipattogzott szélû elemek, vagy enyhén íveltek, ami szabad szemmel nem is látható. Az akciós parkettáknak lehet ez is a hibája, de lehet, hogy az erezetminták rajza elmosódott, vagy a tónusuk alig észrevehetõen eltérõ. A csomagjait ezért otthon ajánlatos kibontva ellenõrizni, mert vissza ugyan nem veszik az akciós árukat, viszont szétválogatás után esetleg olyan helyekre rakhatjuk majd le a hibás paneleket, ahol egyáltalán nem zavaróak az alig észlelhetõ színárnyalatnyi különbségek. Az ilyen szemlézés alkalmával azonnal észrevehetõk viszont a panelek laminátumának kipattogzott szél- és sarokhibái, ami viszont már elég szembeötlõ fogyatékosság. Az ilyen paneleket soroljuk külön, és csak olyan helyekre rakjuk majd le, ahol szinte teljesen fedve vannak. Fekhelyek, szekrények alatti padlórészeken nem szembeötlõen zavaró e hibájuk. Az enyhén ívelt élû darabok ilyenkor még látensek, ezeket majd csak késõbb, a lerakás során fedezhetjük fel. Ha szerencsénk van, akkor az sem lehetetlen, hogy lesz annyi felesleges darabunk, amennyivel a hibás paneleket épekre cseréljük. A csomagokat ugyanis nem bontják meg, ezért néha két paneldarab miatt kell megvennünk egy újabb parkettacsomagot.
A lerakott parkettaelemek rögzítéséhez diszperziós ragasztó is szükséges, ami esetenként olyannyira sûrûn folyós, hogy szinte alig lehet kinyomni a tubusból. Az ilyen ragasztóval kész kínlódás a munka. Ezen még a lerakás megkezdése elõtt segíthetünk, csak több-kevesebb vizet kell a flakonba töltenünk, és ha jól összerázzuk, kis idõ múlva már könnyen kinyomhatóvá válik. Így jobban terül, még az elemek hornyába nyomva is. A ragasztó felhígítását természetesen még a fektetés megkezdése elõtt célszerû elvégeznünk, de nem szabad túlzásba vinni. A fokozatos vízadagolással ez elkerülhetõ.
Az elõkészületi vizsgálódásoknak azonban még nincs vége, mert nagyon lényeges az aljzat felületi egysíkúsága is. Ezt egy legalább 2 m hosszú, garantáltan egyenes élû léccel vizsgáljuk meg, mégpedig a padlósík széltében és hosszában, sõt még átlós irányban is. Ha az aljzaton 2 m-en belül 2 mm-nél nagyobb szintkülönbségeket észlelünk, akkor baj van, mert ilyen hepehupás felületre nem ajánlatos közvetlenül laminált parkettát lerakni. Sok lakótelepi szobába raktak már fel laminált parkettát, és a helyiségekben többnyire aljzatkiegyenlítésre volt szükség, mert az aljzatbeton egyenetlen, rücskös volt. Szerencsés esetben a kisebb mélyedéseket a kiegyenlítõ fólia alá helyezett, hullámpapírból kiszabott foltokkal "töltötték" fel, viszont a kiemelkedõ kavicsokon, kisebb betondudorokon ezzel nem lehet segíteni, a levésésükkel próbáljunk megszabadulni tõlük. A hullámpapír alátétek helyett azonban jobb, ha az eredeti alátétfóliából kiszabott, két-három rétegben egymásra helyezett foltokkal egyenlítjük ki a kisebb alapterületû mélyedéseket.
Sokan a szõnyegpadlót nem szedik fel, azt használják alátétfólia gyanánt. Ez sem követendõ példa, mert csak a tömör filc használható alátétként, a szõnyegpadló túl puha ehhez, különösen, ha még habalátétes is. Ezt mindenképpen és maradék nélkül fel kell szedni, helyébe a szokásos alátétfóliát kell leteríteni, ha az aljzat egyébként nem igényel aljzatkiegyenlítést. Ellenkezõ esetben a lerakott padló felülete nem lesz stabil, a terhelés hatására behajolhat, és a szélek mentén kipumpálhatja a port is. Az aljzatra tehát több figyelmet kell fordítani, mint azt sokan teszik.
A padló lerakásának is megvannak az apró fortélyai. Az elsõ néhány sor lerakása meghatározó jellegû, pontosabban, ha a kezdõsorok nem egyenesek és hézagmentesek, a következõ sorok felrakásakor ez a hiba végigvonul az egész padlón. Ezt jobb elkerülni. Az elsõ két sort alkotó elemeket ezért egy vastagabb, 30x50 mm-es, egyenes staflinak támasztva, teljesen hézagmentesen ragasszuk össze. A ragasztót a parkettapanel hornyába nyomva terítsük el, és nem árt, ha a csap felsõ részére is kenünk kevés ragasztót. Így biztosan szilárd és vízzáró lesz a kötés. A kitüremkedett ragasztót pedig enyhén nedves, majd száraz ronggyal azonnal töröljük le. Az elsõ sor darabjainak hornyába csatlakozó, félosztásnyival eltoltan felillesztett elemeket a verõfa segítségével hézagmentesen üssük a helyükre. Ha valamelyik elem esetleg hasas lenne, akkor ezt azonnal cseréljük ki hibátlanra, a kiemelt elem csapjáról pedig nedves ronggyal töröljük le a ragasztót, és rakjuk félre. Az összeragasztott darabokat két-három széles ragszalag darabbal biztosítsuk elmozdulás ellen. Amint az elsõ két sort egyenesre állítva összeragasztottuk, csúsztassuk a fal elé, és ha annak síkja túlságosan egyenetlen, akkor a kontúrját egy nagyobb lemezkoronggal rajzoljuk át a padlósáv kezdõélére. A felesleges részt lyukfûrésszel vágjuk le, majd illesszük a parkettasávot a fal mellé, attól 1 cm-re. A hosszanti kiékeléshez ebben az esetben 10x20 mm-es lécekbõl leszabott, 30 mm hosszú darabokat használjunk, az oldalsókhoz pedig éles késsel faragott ékeket üssünk szorosan a fal és a parkettasávok közé.
Amennyiben a fal csak enyhén hullámos, a parketta kezdõélét nem szükséges alakra vágnunk, de a kis hézagoló léceket a fal kidomborodó szakaszainál tegyük a padlóelemek kezdõéle elé. Ha a kezdõsorokat egyenesen és hézagmentesen ragasztottuk össze, minden esélyünk megvan arra, hogy az egész parkettát hézagmentesen tudjuk majd összeragasztani. Ennek persze az is feltétele, hogy az esetlegesen ívelt élû elemeket azonnal hibátlan parkettadarabokra cseréljük. Ha viszont sok ilyen elemet tartalmaznak a csomagok, akkor próbáljuk meg a verõfára mért erõteljes ütésekkel csökkenteni az illesztési hézagokat, és a ragasztó megszilárdulásáig összehúzó hevederekkel biztosítsuk elmozdulás ellen az ilyen elemeket. A már lerakott nagyobb parkettafelület ilyenkor hajlamos a felhajlásra, amit néhány vízzel teli vödörrel akadályozhatunk meg.
Azt a néhány vetemedett élû elemet, amelyeket az elõzõkben kiselejteztünk, olyan helyekre építsük be, ahol szem elõtt nincsenek, és a nedvesség hézagokba szivárgásától sem kell tartanunk. Az ilyen panelokat, pl. a sarkok menti beszabott darabokhoz egész jól használhatjuk, mert a rövidebb daraboknál nem keletkezik jelentõs hézag, és a maradéka még a következõ sorban is megfelelhet kezdõdarabként, feltéve, ha íveltsége miatt nem keletkezik számottevõ hézag a hibátlan darabokhoz történõ illesztésekor. Ezt azonban beragasztás elõtt feltétlenül ellenõrizzük.
Az utolsó sor beillesztése mindig kritikus. A hely többnyire elég szûk, és most nagyon oda kell figyelnünk, hogy az elemek beszabott éle kellõen kövesse a fal hullámosságát, különben nehéz lesz helyükre illesztenünk a csonka elemeket. A vezetõgörgõs átjelölés ugyan jelentõsen megkönnyíti a dolgunkat, ám hogy e kontúr valójában hová essen, azt egy elõvágás után határozhatjuk meg a legkönnyebben. Az elemeket elõbb fûrészeljük olyan szélességûre, hogy még éppen a helyükre illeszthetõk legyenek, majd ezt követõen jelöljük fel rájuk a fal kontúrját egy 20 mm átmérõjû fém-, vagy mûanyagkorong segítségével. A csonka elemeket egymás után ragasszuk a helyükre, majd a behúzóvassal szorítsuk a többi mellé, és a kiékelésüket is azonnal végezzük el, mégpedig elég sûrûn. Az oldalszélek mellé is verjünk két-két faéket, és legalább 3-4 óráig ne lépjünk a frissen lerakott padlóra.
Az ferdén, vagy hézagosan lerakott kezdõsorok, esetleg enyhén deformálódott darabok beépítése miatt adódó hézagok eleinte alig zavaróak, ám ahogy közéjük rakódik a por, egyre láthatóbbá válnak. Ez ellen legegyszerûbben a résekbe nyomott, majd nedves lehúzó gumilappal a résbe simított ragasztóval védekezhetünk. A ragasztó száradásakor elszíntelenedik, és opálos színe alig észrevehetõ, viszont meggátolja a por résekbe rakódását, elszínezõdését. A másik megoldás, ha a résekbe krémszerû javítópasztát nyomunk, majd lekerekített élû spatulyával elsimítva távolítjuk el a feleslegét. Az ilyen javítópaszták különféle színekben kaphatók a barkács áruházakban. A megfelelõ szín kiválasztásához azonban mintaként ajánlatos egy darab parkettahulladékot is magunkkal vinni, és a megfelelõ árnyalatot természetes fényben is ellenõrizzük.
A javítópaszták kimondottan a laminált felületek kisebbi sérüléseinek az eltüntetésére készültek. Ilyen hibáknál elõbb a sérülést teljes mélységében töltsük ki a javítóanyaggal, majd lekerekített élû spatulyával húzzuk le a feleslegét, a folt mellett pedig tiszta száraz textíliával töröljük le a parkettát. A javítópaszta viszonylag gyorsan köt, kopásállósága kiváló, és ha a színét jól választottuk meg, a kijavított felületi sérülések szinte láthatatlanok lesznek.
